Egy ideje nem voltam, ha feltűnt valakinek. Aki esetleg hiányolt, bocs. Aki örült, hogy nem vagyok, attól is bocs. Távolétemnek semmi konkrét oka. Olvasgattam, illusztrálgattam néhány mesikét, aludtam nyolcig, ilyesmi. Szóval csak éltem a munkanélküliek édesbús életét.
Múlt szombaton szülinapozni voltam, és... maradjunk annyiban, hogy sikerült. ;-) Ennek örömére vasárnap sajgó halántékkal felidéztem az elmúlt évek hasonló kimenetelű hétvégéit, és ezt meg is örökítettem. Ezzel a felejthetetlen, csodálatos művel szórakoztatok most mindenkit, aki ezt olvassa. Igen, jól érzed, irónia volt. :)
Tisztul a tudatom, fájdul a fejem
Mit csináltam tegnap, milyen helyen?
Vasárnap van most és délután négy
Asszem tegnap betett a sör és a tömény
Fordul a gyomrom, sivatag a szám
A szombat homály a harmadik üveg után
Hova mentem, kivel, mit ittam még ott
Hazaérve hajnalban a gyomrom korgott?
Rémlik, hogy megyek, én meg a barátnőm
(Apropó, hol a bánatban van az esernyőm?)
Monoton zene szól, majd az utcán megint
Valami szőrös arc, egy darabon elvitt
Tántorgó emberek, az éjszaka hangja
A sokadik pálinka a torkomat marja
Forgott a világ, elhussant a kép
A következő szombat haj, de messze még
Love Ostika
